HARANGOZÁS ÉS ALMAFA-ÜLTETÉS

A trianoni békeszerződés aláírásának időpontjában, 16 óra 30 perckor hagyományteremtő céllal, magyarországi helyszíneken és külhoni magyarlakta településeken egyszerre kondulnak meg az emlékezés harangjai, kifejezve ezzel nemzetünk határokon átívelő egységét. Az anyaországi és külhoni templomokban összehangoltan, felekezeti hovatartozástól függetlenül megszólaló harangok az emlékezés perce mellett az összetartozásunkat – amely egyben szakrális összetartozásunk is – jelképezik.

A harangzúgást követően Szarvason – a történelmi Magyarország földrajzi középpontján –, valamint határon túli települések templomkertjeiben, hagyományteremtő célzattal almafa-csemetéket ültetünk, amelyek a közös múltat, a közös gyökereket szimbolizálják Az alma szakrális gyümölcsünk, amely a világmindenséget és az együvé tartozást jelképezi, s arra figyelmeztet, hogy mindig tudd, hol a hazád, hol az otthonod és mindig hazatalálj. Az évek, évtizedek során a sok-sok felcseperedő fa körülölel, összetart bennünket.

Wass Albert: Előhang (1926)

"Volt egyszer egy ember, az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének.
De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró csillámló homokszemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze.
És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.
De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének.
És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti.
És jött az első szél: és nem döntötte össze.
És jött a második szél: és az sem döntötte össze.
És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.
És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára, és ledöntötték az ő oszlopát.
És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének.
És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homokszemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze."


AZ ALMAFA-ÜLTETÉS HELYSZÍNEI:

Szarvas

Szarvas területén található a Magyar Királyság földrajzi középpontja, amelyet emlékmű jelöl a Holt-Körös partján. Az emlékhelyhez a Holt-Körös gátján vezet a több mint egy kilométer hosszú Történelmi Emlékút, amely hazánk történelmének meghatározó sorsfordulóit fából készített szobrokkal jeleníti meg. A Szarvasi Történelmi Emlékút – mint a világ összmagyarságának nemzeti zarándokhelye – népünk múltjának egyedülálló, élő történelemkönyveként köszönt látogatóira. Magyar Golgotaként hirdeti: a magyarság a történelem viharait átvészelve, több mint 1100 esztendeje végleges hazára lelt itt, a Kárpátok ölelésében. Hirdeti: elpusztíthatatlan az a nép, amely tetterős jelene és alkotó jövője érdekében soha nem temeti el ősei emlékét. 
 

Nagyszelmenc
Község Szlovákiában, a Kassai kerületben. Szinte színmagyar külhoni település, 2001-ben 604 lakosából 586 magyar volt. Az ukrajnai Kisszelmenctől mindössze néhány méterre, az ukrán határ mellett fekszik. A határ túloldalán fekvő ikerfalujával 2005 decembere óta gyalogos határátkelőhely köti össze. Az átkelő megnyitása hatvan éves szétszakítottságnak vetett véget, egészen addig szögesdrót választotta el a szomszédos településeket.
1910-ben a Trianon előtti Magyar Királyság részeként Nagyszelmencnek 844, túlnyomórészt magyar lakosa volt.  1920-ig Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott. Ekkor Csehszlovákia része lett. 1938–1944. között visszacsatolták Magyarországhoz. 1946-ban a községet kettévágta az újonnan meghúzott csehszlovák-szovjet határ. A 800 lakosú Nagyszelmenc és Kisszelmenc egy részét Csehszlovákiához,  a 300 lakosú Kisszelmenc  nagyobbik felét pedig a Szovjetunióhoz csatolták. A szovjet határőrök az új határon egyetlen nap leforgása alatt hat méter magas deszkapalánkot építettek.
A deszkából épített fal azt is megakadályozta, hogy az egymástól elszakított testvérek, rokonok, ismerősök láthassák egymást. A település római katolikus temploma Kisszelmencen maradt, míg Nagyszelmencen található a görög katolikus és a református templom. Nagyszelmenc ezért új római katolikus templomot épített, amit 2006 májusában szenteltek fel.


Kisszelmenc
Kárpátaljai falu az Ungvári járásban, a teljes, 200 fős népességből magyar lakossága 185 fő volt 2001-ben. Ikerfalujával összekötő határátkelőjét egy félbevágott székelykapu jelzi, melynek egyik fele Kis-, míg másik fele Nagyszelmenc oldalán áll, előbbin egy rövid verssel az egyesülés örömére:
 
„Egy Szelmencből lett a kettő, egyesítse a Teremtő
Áldjon Isten békességgel, tartson egybe reménységgel
Mi reményünk megmarad, összeforr mi szétszakadt
Két Szelmencnek kapuszárnya, falvainkat egybezárja”

Szerdahely
Falu Szlovéniában, a Muravidéken. 1910-ben 225, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződés a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolta, ami 1929-től a Jugoszlávia nevet vette fel. 1941-ben átmeneti időszakra visszacsatolták Magyarországhoz, azonban a második világháborút követően visszakerült a jugoszláv fennhatóság alá. 1991 óta a független Szlovénia része, 2002-ben 66 lakosa volt.

Marosvásárhely
A székelység fővárosa, művelődési, ipari, kereskedelmi, közlekedési, oktatási és szellemi központja. A Trianon előtti Magyar Királyság városaként 25 527 lakosából 22 790 magyar volt. Jelenleg a romániai magyar lakosság Marosvásárhelyen a legnagyobb. 1992-ben mintegy 164 ezer lakosának több mint 51 százalékát magyarok tették ki. Ezt követően népességszáma, a demográfiai hanyatlás felgyorsulása miatt apadásnak indult. A legfrissebb, tavalyi népszámlálási adatok alapján lakosságának 45 százaléka vallotta magát magyarnak.
Marosvásárhely fő látványosságai közé tartozik a belvárosi Rózsák-tere a számtalan barokk, szecessziós épülettel, mint a Keresztelő Szent János-templom, a Barátok templomának híres tornya, a Közigazgatási Palota, vagy a Kultúrpalota. A 17. századi hangulat megteremtője a négy bástyásvár és a Vártemplom tornya. A megyei jogú város számtalan egyéb látnivalója között nemzetközi viszonylatban is különleges műemlékek, templomok, különböző stílusú középületek és lakóházak, múzeumok és galériák, valamint köztéri szobrok és emlékművek sokasága található.

Királyhalma
Királyhalma (Bácsszőlős) Szabadka községben, a magyar határtól néhány kilométerre található. 2002. évi népszámlálási adatok alapján lakosságának mintegy 95 százaléka, 1927 fő magyar.


Csúza
Horvátországi falu, Észak-Baranya megyében, a Drávaszögben. Horvátország délkeleti csücskében, a Dráva, a Duna és a mai Magyarország határa között fekszik. 1910-ben 1262 lakosából 1247 magyar volt, a békeszerződés megszületése előtt Baranya vármegyéhez tartozott. Testvértelepülései a magyarországi Isaszeg és Egerág.


Őrisziget

Árpád-kori magyar határőrtelepülés, nevét onnan kapta, hogy a falu egykor egy szigetre épült, a Pinka folyó mocsaras völgyében. Burgenland tartományban, a Felsőőri járásban található. 1910-ben 333, túlnyomórészt magyar lakosa volt. Lakossága ma is magyar többségű, evangélikus vallású. 1994 óta magyar néptáncegyüttes működik a faluban.